Töredezve esedezem a nyájas olvasó bocsánatért (írja e sorok írója, írván), de hát ez mégis csak abszurd - Lórándi Géza publicisztikája.
Hát kérem, én veterán kommunikációs szakember vagyok, sok mindent megéltem már, ahogy azt mondani szokás, de azért kifordult a kezemből a kanál müzlievés közben, amikor ezt a marhaságot megláttam! Évtizedes tapasztalatommal mindig hunyorogva méricskélem a szakmánk működését (és csak fogom a fejem, de nagyon!), úgyhogy mondanivalóm van bőven. Már megint kitaláltak valamit Ők, azokkal a butus buksijukkal, amivel rendelkeznek. Mintha a tisztes nyereség afféle úri huncutság lenne. Blaszfémia, kedves feleim!
Most éppen fejébe vette egy ostoba cég, nyamvadt mezei kereskedők, akiknél amúgy is büdös a hagyma, hogy ők valamit értenek, és majd maguktól kiadnának valamit. Tán forog a Föld? Épp gyöngyözik a homloka e sorok írójának a billentyű csapdosása közben. Hát ki venné a rohadt és gyanúsan olcsó hagymáikat, ha nem szakember fogalmazná meg, hogy mennyi az olcsó? Micsoda világ barma, mondjátok meg? Komolyan elgondolkodom rajta időnként, a balatoni vitorlás fedélzetén, hogy mégis miért büntet minket az Isten prolikkal és ügyfelekkel? És most jut csak eszembe, hogy az ember nem él örökké. Jaj istenem, kedves szakmabeliek, mit szóltok hozzá, hogy az ember meghal? Hát szörnyű gondolat ez.
Mi lesz velünk, ha elhordják a kontárok a Maslow-piramist, a fókuszcsoportokat és a mágustalárt, amiben olyan jó donaldkacsázni? Az a baj, a nagyon nagy baj (de még mekkora, hujujj!), hogy az emberek azt hiszik, értik. Mintha nem tudnák, hogy ahhoz csak rajtunk át vezet az út. Ami engem illet, régóta meredezem a tekintetem, hogy hát mégis kérem hova gondolnak. Eme sorok írója úgy gondolja, hogy mi: a szakma, az ügynökségek és a többi izé, a Gyula meg a Tóth Ottó ezt nem nézhetjük tétlenül. Tán én érteni akarom, hogy az orvos miért akar műteni, ha lázas köhögéssel látogatom meg? Jó, persze. Viszont kuruzsló az összes. Ráadásul (haha!), nincs ki a négy kerekük, különben ők is ügynökség lennének. Naugye, pff!
Múltkor kérdezte valaki, hogy miért kell három ember egy email megírásához. Elcsattant egy atyai pofon, azóta előre köszön. Nem is kérdez, kiváló.
Utolsó kommentek